tag:blogger.com,1999:blog-72493031814133525612024-03-05T14:04:12.821-08:00vörös cipellőkvoros_cipellokhttp://www.blogger.com/profile/04005066260150594411noreply@blogger.comBlogger6125tag:blogger.com,1999:blog-7249303181413352561.post-43980623088717097162020-03-15T03:03:00.000-07:002020-03-15T07:32:49.602-07:00<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjZ83RuMOTEf5i6srb70z2fQu8u4TMYObc0KucO1OqBIav2L5Vp3Qa6lB-yNNXlBjRQcyNwx0UqZ_fOnV6_LX7EXgo6kgXqS32my4mmPbOROhRZujSavZnF9E9s-kMkH0DTQLn16bB5eUnc/s1600/peto.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="900" data-original-width="1600" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjZ83RuMOTEf5i6srb70z2fQu8u4TMYObc0KucO1OqBIav2L5Vp3Qa6lB-yNNXlBjRQcyNwx0UqZ_fOnV6_LX7EXgo6kgXqS32my4mmPbOROhRZujSavZnF9E9s-kMkH0DTQLn16bB5eUnc/s320/peto.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<span style="font-family: inherit;">Kedves Jankóm, <br />Ime márcziusban a mi reményeink is szárba szökkentek, s a természet maga szekundálni látszik nemzetünk tavaszra ébredéséhez. Itália, Franciahon, s még Bécs is mind előttünk jártak ebben de végül hozzánk is elért a változás szele, s én csontjaimban érzem a közelgő vihart. Sorsfordító napra virradtunk tegnap (azazhogy én magam le sem feküdtem, olyannyira lázította fejemet a respublika kivívásának gondolata): korán reggel szedelődzködtem és azonmód indultam Fillingerékhez, hogy ott tájékozódjam a közhangulat felől. Ebbe a Móricba az isten se tudna rendes lelket verni, ugyan hiába kocogtattam a szobája ajtaját. Estéit a Róza leányasszony utáni kujtorgással tölti, egészen olyan mint egy szerelmetes kandúr a házak födelein, nem használ az a forradalom ügyének. Kicsivel utánam aztán Vasvári Pali, Bulyovszky Gyuszi meg a Móric is megtette végre <i>entré</i>-ját a Fillingeréknél és biz' isten a jó szerencse akarta hogy aznap hetivásár lévén a kávéház telve volt a legkülönfélébb emberekkel kik érdeklődéssel tekintgettek reánk. Már az úgy esett, hogy közülünk Móric rendelkezvén legelőnyösebb fizimiskával, föltuszkoltuk őkelmét egy asztal tetejére, olvasná fel a Tizenkét Pontot. A tömeg nem látszott azt rossz néven venni, hát elszavaltam én is a 'Talpra magyart': utolsó soraimat már egész hangorkán visszhangozá velem. </span><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;">Elöntött a bizakodás érzése: most, hogy körülöttünk egész Európa forrong, elavult viszonyainkhoz többé mi sem ragaszkodhatunk. </span>Jankóm, mellékelem neked már kinyomtatott versemet s a magyar nép követeléseit, ítéld meg magad helyzetünk nagyszabású voltát: a szabad sajtó első két termékét tartod kezeid között. Azt ugyan kacifántos úton sikerült kinyomtatni, cenzori bélyegzőnk nem lévén Irinyivel azonmód lefoglaltuk Landerer egyik nyomdagépét a nép nevében. Hiszed -e, Jankóm, hogy az a szóbeszéd járja, maga az öreg Landerer javasolta a nyomda elfoglalását egyik forradalmárunk füléhez hajolva?! Új s nagy dolgok vannak készülőben kedves barátom, s az ifjúság lelkéhez a nemes eszmék mindig leghamarább találnak utat: az orvosi egyetem udvarára kitóduló diákság mind mellénk állt s jócskán megszaporodva folytattuk utunkat a bölcsészeti és jogi karra. Hanem a diadalmenet fárasztó dolog, így nem csodálhatod, ha minket is hazahúzott egy óra tájban a gőzölgő leves illata. Sírtál -e már velem együtt azon, hogy az én Juliskám, édes szép ifju hitvesem levágatta gyönyörű, gesztenyeszín haját és pantallóban jár-kél a szobában? Biz' isten az utczára is felvenné hogyha nem lenne reám tekintettel, egészen a franczia George Sand-t tette meg ideáljává ezekben az időkben. A terített asztal azonban nem tartóztathatott minket sokáig, hisz ekkor már nagyobb csoportokba összeverődött emberek állottak az utczákon. Irinyi Józsinak az a hirtelen sugallata támadt, íratnánk alá a városi tanáccsal a Tizenkét pontot. Így aztán Vasvári, Egressy, Irányi Dani, Móric és jómagam kíséretében minden teketória nélkül berontott a Tanács épületébe, majd előadta a nép kívánságát: felelős ministeriumot Buda-Pesten, évenkinti országgyűlést Pesten, törvény előtti egyenlőséget, az urbéri viszonyok megszüntetését, közös teherviselést, nemzeti őrsereg felállítását, s uniót Erdéllyel. A döbbent főjegyző azt felelte, kis módosítással elfogadja a reformokat, a polgármester pediglen aláírta a Tizenkét pontot. Még a város pecsétjét is ráütötte. Ezután Budára indultunk a helytartótanácshoz, ahol a cenzorok elmozdíttatását és az államfoglyok kibocsátását követeltük. Az éppen elnöklő gróf Zichy, érezvén hogy meg nem állíthatja ezt az áradatot, kénytelen kiadta a rendeletet s a tömeg egy emberként indult Táncsics börtöne felé. Bizony barátom, megindító pillanat volt, ahogy szegény elcsigázott öreget kocsiba emelték, majd kifogták a lovakat, s az emberek maguk húzták őt kocsiján a Kerepesi út torkolatáig. Közben leszállt az este, s e rendkívüli nap méltó lezárására a Nemzeti Színházban kerítettünk sort, ahol is ingyen előadás tartatott a népnek. Hanem abból jóféle kavarodás lett, lévén a tömeg mindenáron Táncsicsot akarta látni, kinek tiszteletére az esti előadás dedikáltatott. A szerencsétlen ember alighanem az igazak álmát aludta otthonában s onnan semmi földi erő őt ki nem mozdíthatta volna az átélt megpróbáltatások után. A tömeget lecsendesítendő szegény Móric kipenderült a színpad közepére, s úgy állt ott, miként egy ókori keresztyén mártír az oroszlánok előtt. Alighanem szépen belesült volna a mondókájába, ha hirtelen sugallattól vezérelve föl nem lép mellé maga Laborfalvi művésznő meggyszín selyemruhájában (alkalmasint már jelmezben volt) és ki nem tűz egy csokor nemzetiszín szalagot a Móric mellére. Kedves Jankóm, valódi <i>deus ex machina</i> volt, barátunk a nézőtér egész rokonszenvét megnyerte, és az előadás hiba nélkül elkezdődhetett (ámbár Jókai tekintetes asszony bizonnyal nem leend majd ily nagyvonalú mikor tudomására jut, hogy fia olyan nőt óhajt maga mellé emelni, kinek -leírni is skandallum- serdülő leánya nevelkedik intézetben). Soraimat zárom most kedves Barátom, amit eddig tettünk az nagy volt és szép, ámde nem elég. Messze még az áhított cél: frissen előbúvó zsenge, zöld hajtásunkra a renyheség, az irígység s a széthúzás mételyei leselkednek. S nekünk szünet nélkül dolgoznunk kell azon, hogy az elvetett új eszmék aratását megérjük. Éljen a Respublika!<br />Maradok hű barátod, P. S.</span>voros_cipellokhttp://www.blogger.com/profile/04005066260150594411noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7249303181413352561.post-91075675922641791612019-12-14T05:23:00.000-08:002019-12-19T04:23:36.752-08:00<div style="text-align: center;">
<b>A Year with a Minuet Cat</b></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg-Hd77YWbEk50KxDix7Nw4ygaOrkewK2nDh3s_eJNH2hiVpqAWVN6RiWMhTmsoJ2cAVlLTBta7nDw4VEjQ9xolF5Q2gMZNq075AypK9oi63apdIAk1eR56JxGzCwmjmQXH-XvPQaqr8B_x/s1600/borisz+s%25C3%25BCtike.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="720" data-original-width="960" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg-Hd77YWbEk50KxDix7Nw4ygaOrkewK2nDh3s_eJNH2hiVpqAWVN6RiWMhTmsoJ2cAVlLTBta7nDw4VEjQ9xolF5Q2gMZNq075AypK9oi63apdIAk1eR56JxGzCwmjmQXH-XvPQaqr8B_x/s320/borisz+s%25C3%25BCtike.jpg" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
So 1 year and three months passed since I brought home my sweet little minuet kitten, and time has come to sum up my experiences. Boris is a non-standard, bluepoint minuet, he reminds me of a small snow leopard :) The time we spend together is always joyful and valuable, but besides the good moments we also had some minor problems to solve. I still have so much to learn! Here comes a list of the most important things we discovered so far: </div>
<div style="text-align: justify;">
<b>1) Hairballs </b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b> </b>To my great fright, Boris started to vomit very soon after I brought him home. First I thought maybe it's his diet, so I tried various types of food. But the problem persevered, and even became more frequent, like almost every day. He was often without appetite and refused to eat, though his mood remained quite serene. Then maybe a month later I discovered a big, tangled hairball in the 'product' he left on the kitchenfloor. Such a bundle in his little stomach, though I brushed and groomed him more conscientiously than I do my own hair! So finally I realized the cause, and fortunately it was easy to solve: since then, the <i>'GimCat Malt Soft Paste'</i> is part of his everyday diet, and it works perfectly. He even likes it, and licks it off my fingers with enthusiasm. Now he just throws up a hairball once in a month or so, and that's without effort or loss of appetite, and he doesn't miaow piteously during the process like he did before. I also heard that you can bath them with some special shampoo to prevent hairballs but I don't have the heart to do it, he hates water so much! 😼</div>
<div style="text-align: justify;">
<b>2) Plaque and Gum Problems</b></div>
<div style="text-align: justify;">
When we visited the vet this autumn, he pointed out that the cat's gums are very red at the back of his mouth, and a few of his molars are covered with plaque. Now I give dry food very rarely to Boris, and just as a treat, not as a normal portion. I use '<i>Farmina N&D' </i>grain-free for this purpose. When he was young he gained weight very slowly, so the vet and the breeder recommended to feed him a bit of dry food, but I never relied on it exclusively. Now that he reached his normal weight (almost 4 kilograms, that's 8,82 pounds) I really just give it as a treat now and then. His diet mainly consists of various wet foods and raw chicken (from good source, non GMO, pasture-raised). As he eats the chicken wing, according to the vet it should be enough to clean his teeth, but he said that sometimes a virus can cause inflammation of the gums, which promotes plaque and bacteria. It's hard to combat that. Only one thing can be done: whether we like it or not, I must brush the cat's teeth. At first it was a real ordeal for both of us, but fortunately Boris is very easy-going and he starts to get used to it, which means less freestyle wrestling. 🙀 I use the '<i>Lila Loves It Dental Micro Fleece</i>' (finger cot) with <i>Liladent </i>toothpaste, and sometimes before the finger cot I also use a traditional toothbrush. The vet said that I shouldn't be afraid of bleeding, it will subside later. He was right: 3 weeks have passed and the gums are not red anymore (just a darker pink), the bleeding ceased and the cat's breath improved also. Yeey! :)</div>
<div style="text-align: justify;">
<b>3) In or Out?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Though minuet cats are considered to be strictly indoor cats, Boris adores to have some outdoor-adventures now and then. We live close to the forest, around the flat there is a green area, so it's basically like having a dog: 3 or 4 times a day I go out with the cat on a leash, and we walk around. When the weather is fine, he wants to stay out as long as possible, at least 30 minutes. When it's cold, he is satisfied with a 10-15 minutes walk, just to catch up with the news in the neighbourhood. :) When I'm absent, just lazy or down with a cold, he miaows angrily and scratches the door, until somebody deigns to go with him for a walk. He never minds the leash, it's like he doesn't even realize it's there, though it's true that I never pull him, he goes wherever he wants, and when he runs I let the leash go as he never dares to stray very far from me, he just runs around the house. He is treated 4 times a year with '<i>Drontal Cat Worming Tablets</i>'. He has never caught a living animal except bugs, insects and butterflies, which he eats for some reason. One time he paid the price though, as a bug shot him in the eye with some fluid: Boris went wild with pain and couldn't open his stinging eye for several minutes. Fortunately it was over soon, and he was back prowling happily in the garden. 😻</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg9s_Rh4Q7ArwFcDyrz_D0HEeDS-weodS-4ax32yc3rfb_3bdV3QqOpC-0Ok-aWSDmhB1I2Izg2zxxarEQd5lo8eLOWT-AyhJDC58MRXBquv_hbO1-si_DIX9WLgcBPhwnv-xN0ZpGoGckA/s1600/42435071_1096573527178273_2201045059866984448_o.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="720" data-original-width="1280" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg9s_Rh4Q7ArwFcDyrz_D0HEeDS-weodS-4ax32yc3rfb_3bdV3QqOpC-0Ok-aWSDmhB1I2Izg2zxxarEQd5lo8eLOWT-AyhJDC58MRXBquv_hbO1-si_DIX9WLgcBPhwnv-xN0ZpGoGckA/s320/42435071_1096573527178273_2201045059866984448_o.jpg" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
voros_cipellokhttp://www.blogger.com/profile/04005066260150594411noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7249303181413352561.post-40928541838693826112019-10-20T01:45:00.002-07:002019-12-14T05:55:52.997-08:00<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhuv1XKfB45NuNviMbBDdE-iaOgRWGpNEgLIre78K1Nyd26pddkuG6rjXJ4HHCoZ7oNfo-pWOqnhM8Mtn92U7DwSrIevxF-pijiEoXFuB2YLbdTWLWuOV8RVPSj5j6EgQA_Knpy4poYR5Hj/s1600/image.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="784" data-original-width="1148" height="218" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhuv1XKfB45NuNviMbBDdE-iaOgRWGpNEgLIre78K1Nyd26pddkuG6rjXJ4HHCoZ7oNfo-pWOqnhM8Mtn92U7DwSrIevxF-pijiEoXFuB2YLbdTWLWuOV8RVPSj5j6EgQA_Knpy4poYR5Hj/s320/image.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: center;">
<b>No hitting the Delete button in real life</b></div>
<div>
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
One week after its premiere FOMO is already considered one of the most important films of 2019. It is also a directorial debut, being the first full-length feature film of young Hungarian director <b>Attila Hartung</b>. Can we take the responsibility of our actions? - that's the question he asks us while presenting the story of Gergö, a teenager with promising future whose life takes a sinister turn after a let-your-hair-down party goes real bad and the boy crosses the limits. Together with his friends they dive into the nightlife of Budapest, but this time they are not only looking for fun: they are also looking for Lilla, a girl who fell victim to Gergö the night before... </div>
<div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
As the film tackles a serious subject, the shooting process hasn't been easy either: "<i>It was a big challenge from beginning to end</i>" - says the director. "<i>Sometimes I lost weight, sometimes my nerves played tricks on me, but on the whole I thoroughly enjoyed the production. Most of all the rehearsals and then the actual shooting: I loved to work with all these young persons</i>." However, choosing the right one for the role of Gergö was problematic, and this character is very important as we see the events from his perspective. "<i>At the very last moment we found Yorgos. One of my friends told me that he knew a guy who was working in a café, and that maybe he would suit the role. So Yorgos came for a casting and I liked him instantly: he did a great job analyzing the script and he was also very skillful at improvising. Later he told me he had a band and then I realized that he was the frontman of Deep Glaze! They make absolutely cool music</i>." Speaking about music, the original soundtrack features current performers such as <b>Henri Gonzo</b>: "<i>Composer <b>David Konsiczky</b> helped me with the music. We both knew that the beginning and the end of the film would be rather important musically, and as we both love local indie-rock band <b>Fran Palermo</b>, we asked frontman Henri Gonzo to write an opening and a closing track for the movie. And this he luckily did </i>(<b>Jeopardy, Coin in the Fountain</b>)." As for the message of the film, the director emphasized the importance of our sense of responsibility: "<i>Gergo is the culpable person in this film: though we may examine his environment and other circumstances that influenced him, in the end what he did was his own decision, and nobody can absolve him from that</i>." The title (<b>Fear Of Missing Out</b>) evokes that frustrating feeling one can get sometimes, especially when browsing the social media. "<i>I remember in school, when I missed out a party, next day I hated to hear the conversations like 'gosh d'ya remember when that billiard cue broke? That was real fun!' And this feeling hits us whenever we come across an Instagram post which implies that great things have happened and we were not there</i>." In the film we see several examples how one can be misled by that sense of community we feel in social network usage: Gergö and his friends do crazy online challenges, Lilla gets drunk in order to belong with the others, and after the ominous party the victim is even cyberbullied by her schoolmates. "<i>Of course I don't want to create stereotypes but I don't think we exaggerated the situation. It is not a dystopian vision. Unfortunately this can happen in real life</i>." says the director. The modern technology gives us a sense of freedom: we can create anything easily, and we can also undone it later. Like erasing an unwanted post. But there's no hitting the DELETE button in real life. That's what FOMO - the movie is teaching us. </div>
</div>
voros_cipellokhttp://www.blogger.com/profile/04005066260150594411noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7249303181413352561.post-29007032602110360802019-09-24T06:13:00.000-07:002019-12-16T08:17:41.890-08:00Bridging Europe 2019: Ilaria Graziano & Francesco Forni<i><b>Bridging Europe</b></i> brings us exciting performers every year and in 2019 those who participate in the series of events organized by Müpa can get better acquainted with Italian culture. 🎶🇮🇹<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiy-SWBpRsmWbd5TUhjaY5akTURC2YGNUmkaWGPnnHgiWfAJK4buvRqdkQmqYoABD56qWYEgwqFXXe3HQSyQx7I1SK7082Gy_LhyP20E2zf9tyL4S4v7k6-RgsWF4RUvyQAMdMownPy9P7l/s1600/ilaria.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="853" data-original-width="1296" height="210" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiy-SWBpRsmWbd5TUhjaY5akTURC2YGNUmkaWGPnnHgiWfAJK4buvRqdkQmqYoABD56qWYEgwqFXXe3HQSyQx7I1SK7082Gy_LhyP20E2zf9tyL4S4v7k6-RgsWF4RUvyQAMdMownPy9P7l/s320/ilaria.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
Though the performing artists all represent 'la créme de la créme' of the Italian music scene, the concert of Neapolitan duo <b>Ilaria Graziano & Francesco Forni </b>turned out to be an outstanding moment for many of us. They have been playing in the Hungarian Palace of Arts more than two years ago, but they haven't yet introduced their latest album '<i>Twinkle Twinkle</i>' to the Hungarian public. As this year the duo has been touring all over the world, it was a bit of a surprise that we welcomed two energetic and apparently relaxed people, mischief lurking in their eyes. <span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><i><b><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace; font-size: small;">The passion and vehemence with which they pulled off the show was something unheard of at the usually quiet vestibule of Müpa.</span></span></span></b></i></span></span> They combined the dynamism of a young up-and-coming band with the professionalism of a more mature production, where every little nuance (including gestures, appearance and expressions) is at its place, but still the whole performance looks heartwarmingly spontaneous. As Italy is in the focus of Bridging Europe this year, the duo skipped their English, French and Spanish songs and concentrated on their Italian repertoire, this gave a nice emotional core to the whole evening. <span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><i><b><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">The two artists complement each other beautifully: the guitar and voice of Francesco represent something very stable and firm, while Ilaria, more volatile, can sound quite celestial but she can be also like a cloud of thunderstorm, though always with a promise of sunshine in her </span><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">eyes</span>.</span></b></i></span> </span>The otherwise innocent musical instruments can rumble and thunder when they choose to play them that way (see their song 'Filibusteria' with which they could invade any country without bloodshed, it sounds so fierce and rousing 🔥).<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg1gsmAk3QAhH4I5iZ8AfB6AJLzs15RXM0W81qA_-iGNtn8_gvtX2fK8Gx1OmTj743UCSAUPTjcmoR6HtqwnMSr4QoZ2nNsx0YXH60m5w6P7Sfo3sVtBr_3SWlDUht22CjQ8Mamtu6IET6w/s1600/mupa.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg1gsmAk3QAhH4I5iZ8AfB6AJLzs15RXM0W81qA_-iGNtn8_gvtX2fK8Gx1OmTj743UCSAUPTjcmoR6HtqwnMSr4QoZ2nNsx0YXH60m5w6P7Sfo3sVtBr_3SWlDUht22CjQ8Mamtu6IET6w/s320/mupa.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
Unfortunately we couldn't hear many songs from the new album: they performed '<i>Sospesi</i>' though, which was quite a dramatic moment of the concert, the audience hardly dared to breath, but soon after they defused tension with cheerful '<i>On Y Va</i>', putting us in the mood for fiesta. Also they gave us a 'bonus track', a traditional Italian song which sounded very uplifting, so <i><b><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">we left the Palace of Arts definitely wanting more of Ilaria Garziano & Francesco Forni</span>,</span></span> let's hope we can soon welcome the duo again in Budapest</b></i>. I could imagine a club concert next time, without seats, (for example at <i>A38 ship</i>) where the audience could dance their socks off during their passionate performance. 💓 Grazie per la musica!voros_cipellokhttp://www.blogger.com/profile/04005066260150594411noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7249303181413352561.post-7885750686901006792017-01-30T06:33:00.000-08:002018-02-25T10:11:05.687-08:00A bika boldog halála - Táncmelodikák premier a Várkert Bazárban <br />
<div style="-webkit-composition-fill-color: rgba(130, 98, 83, 0.0980392); -webkit-text-size-adjust: auto; color: rgba(0, 0, 0, 0.701961); font-family: UICTFontTextStyleBody; font-size: 17px; text-decoration: -webkit-letterpress;">
<br /></div>
<div style="-webkit-composition-fill-color: rgba(130, 98, 83, 0.0980392); -webkit-text-size-adjust: auto; color: rgba(0, 0, 0, 0.701961); font-family: UICTFontTextStyleBody; font-size: 17px; text-decoration: -webkit-letterpress;">
Úgy tartják, a gyermek zenei képzését a születése előtt kilenc hónappal érdemes megkezdeni, ugyanez talán a táncra is igaz kell hogy legyen, legalábbis Pirók Zsófia egészen természetfeletti kapcsolatát elnézve a flamencóval muszáj erre gondolnunk.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjcbzQXJu9AHdb_VQIBaQ85ANzqfamZ-3_rjnO-q35cVpMlXrNbH1eXKZTk979JB5tPHSZRRuRS4nUWvfldTlAm5zCFVtRy-3NEYeGHuyA328R8cfHcZh2lA2b9vKvbzJdH-Du-mZ4lxrTH/s1600/DSCF8326.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjcbzQXJu9AHdb_VQIBaQ85ANzqfamZ-3_rjnO-q35cVpMlXrNbH1eXKZTk979JB5tPHSZRRuRS4nUWvfldTlAm5zCFVtRy-3NEYeGHuyA328R8cfHcZh2lA2b9vKvbzJdH-Du-mZ4lxrTH/s320/DSCF8326.JPG" width="320" /></a></div>
</div>
<div style="-webkit-composition-fill-color: rgba(130, 98, 83, 0.0980392); -webkit-text-size-adjust: auto; color: rgba(0, 0, 0, 0.701961); font-family: UICTFontTextStyleBody; font-size: 17px; text-decoration: -webkit-letterpress;">
<br /></div>
<div style="-webkit-composition-fill-color: rgba(130, 98, 83, 0.0980392); -webkit-text-size-adjust: auto; color: rgba(0, 0, 0, 0.701961); font-family: UICTFontTextStyleBody; font-size: 17px; text-decoration: -webkit-letterpress;">
Egyedülálló produkció részesei lehettek mindazok, akik ellátogattak vasárnap a Táncmelodikák premierjére. Kiderült, hogy a flamenco korántsem olyan szigorú műfaj, és sokkal tágabb annál, ahogy mi azt ezidáig elképzeltük, képes a legkülönfélébb stílusok befogadására és megidézésére a tangótól kezdve a jazzen át a magyar népzenéig, sőt még humora is van. Ez egyrészről a Melodika Project zenekar érdeme, akiknek ötletes hangszerelésében a már jól ismert zenék is új ízeket kaptak, másrészről pedig természetesen a táncosé, akinek a kezében még a tárgyak is mintha megelevenednének, legyen szó akár legyezőről, kendőről vagy a ruha egyik fodráról a különböző táncjelenetek füzéréből összeálló produkció folyamán.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgEAZuqrkcUi385Kqppwlk1RcVYxwMqZdTwPyAvo1z87sQLl7NWJEM7W8y0gnFIZtXUBDvxd_mtwTM3uJomDyz5Tjxcdyie6a77EK81sRDZIUvqVlXkMHXh3bIernPTgNygxoqH3nXkaEw5/s1600/FullSizeRender%255B1023%255D.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="593" data-original-width="764" height="248" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgEAZuqrkcUi385Kqppwlk1RcVYxwMqZdTwPyAvo1z87sQLl7NWJEM7W8y0gnFIZtXUBDvxd_mtwTM3uJomDyz5Tjxcdyie6a77EK81sRDZIUvqVlXkMHXh3bIernPTgNygxoqH3nXkaEw5/s320/FullSizeRender%255B1023%255D.jpg" width="320" /></a></div>
</div>
<div style="-webkit-composition-fill-color: rgba(130, 98, 83, 0.0980392); -webkit-text-size-adjust: auto; color: rgba(0, 0, 0, 0.701961); font-family: UICTFontTextStyleBody; font-size: 17px; text-decoration: -webkit-letterpress;">
<br /></div>
<div style="-webkit-composition-fill-color: rgba(130, 98, 83, 0.0980392); -webkit-text-size-adjust: auto; color: rgba(0, 0, 0, 0.701961); font-family: UICTFontTextStyleBody; font-size: 17px; text-decoration: -webkit-letterpress;">
Az est indításaként Bach csendül fel egészen valószínűtlen hangszereken, a zenekar és a szóló táncos bemutatkozása ez, Pirók Zsófia a vibráló, játékos zenével együtt él, lüktet, egyenként körbetáncolja a három zenészt, 'köszön' nekik, bemutatja őket nekünk, üdvözli őket és minket, a közönséget is a tánc nyelvén. </div>
<div style="-webkit-composition-fill-color: rgba(130, 98, 83, 0.0980392); -webkit-text-size-adjust: auto; color: rgba(0, 0, 0, 0.701961); font-family: UICTFontTextStyleBody; font-size: 17px; text-decoration: -webkit-letterpress;">
<br /></div>
<div style="-webkit-composition-fill-color: rgba(130, 98, 83, 0.0980392); -webkit-text-size-adjust: auto; color: rgba(0, 0, 0, 0.701961); font-family: UICTFontTextStyleBody; font-size: 17px; text-decoration: -webkit-letterpress;">
A következő jelenet egy paso doble, tényleg minden mozdulatra figyelni kell, a táncos még a boleróját sem egyszerűen csak 'fölveszi', annak is lelke van, sejtelmesen zizeg-csörög, felemelkedik majd a vállára csusszan, mintha önálló akarattal bírna. </div>
<div style="-webkit-composition-fill-color: rgba(130, 98, 83, 0.0980392); -webkit-text-size-adjust: auto; color: rgba(0, 0, 0, 0.701961); font-family: UICTFontTextStyleBody; font-size: 17px; text-decoration: -webkit-letterpress;">
<br /></div>
<div style="-webkit-composition-fill-color: rgba(130, 98, 83, 0.0980392); -webkit-text-size-adjust: auto; color: rgba(0, 0, 0, 0.701961); font-family: UICTFontTextStyleBody; font-size: 17px; text-decoration: -webkit-letterpress;">
A temperamentumos pasót ellensúlyozandó ezután Lippai Andrea táncművész orientális szóló táncát csodálhatjuk: nagyon lágy, kecses mozgást látunk, amely nem vadságával, elemi erejével hat ránk, hanem épp ellenkezőleg, finomságával, a sok apró mozdulat kiérleltségével nyűgöz le. </div>
<div style="-webkit-composition-fill-color: rgba(130, 98, 83, 0.0980392); -webkit-text-size-adjust: auto; color: rgba(0, 0, 0, 0.701961); font-family: UICTFontTextStyleBody; font-size: 17px; text-decoration: -webkit-letterpress;">
<br /></div>
<div style="-webkit-composition-fill-color: rgba(130, 98, 83, 0.0980392); -webkit-text-size-adjust: auto; color: rgba(0, 0, 0, 0.701961); font-family: UICTFontTextStyleBody; font-size: 17px; text-decoration: -webkit-letterpress;">
Az előadás egyik legvirtuózabb jelenete kétségkívül az ütős hangszerek (kanna, cajon) kíséretével táncolt flamenco, szerencsés a ruhaválasztás, a szűk nadrágban még látványosabb a lábtechnika, nemcsak halljuk a dobbantásokat, hanem konkrétan látjuk az izmokat dolgozni, nyomon követhetjük a tánc felépülését fizikai síkon, ahogy a ritmus bejárja az emberi testet, és az egyre gyorsuló dobbantások végül szinte egy testen végigfutó rezgésként érzékelhetőek.</div>
<div style="-webkit-composition-fill-color: rgba(130, 98, 83, 0.0980392); -webkit-text-size-adjust: auto; color: rgba(0, 0, 0, 0.701961); font-family: UICTFontTextStyleBody; font-size: 17px; text-decoration: -webkit-letterpress;">
Nem gondoltuk volna, hogy egy női testben ennyi nyers erő lakozik, és ez az erő ilyen brutálisan, ugyanakkor kifinomultan tud megnyilatkozni flamenco táncolás közben, a mozdulat kifejezőerejét mindig az esztétikum fölé helyezve, és mégis szemet gyönyörködtetően. </div>
<div style="-webkit-composition-fill-color: rgba(130, 98, 83, 0.0980392); -webkit-text-size-adjust: auto; color: rgba(0, 0, 0, 0.701961); font-family: UICTFontTextStyleBody; font-size: 17px; text-decoration: -webkit-letterpress;">
<br /></div>
<div style="-webkit-composition-fill-color: rgba(130, 98, 83, 0.0980392); -webkit-text-size-adjust: auto; color: rgba(0, 0, 0, 0.701961); font-family: UICTFontTextStyleBody; font-size: 17px; text-decoration: -webkit-letterpress;">
Nagyon kedves jelenet azután a táncot színházi elemekkel vegyítő Carmen nyitány szín: humoros, játékos (a zenében egy pillanatra befigyel a 'don't worry be happy' c. sláger), anya és lánya béküléssel végződő táncpárbaja pedig az előadás egyik legszerethetőbb pontja. </div>
<div style="-webkit-composition-fill-color: rgba(130, 98, 83, 0.0980392); -webkit-text-size-adjust: auto; color: rgba(0, 0, 0, 0.701961); font-family: UICTFontTextStyleBody; font-size: 17px; text-decoration: -webkit-letterpress;">
<br /></div>
<div style="-webkit-composition-fill-color: rgba(130, 98, 83, 0.0980392); -webkit-text-size-adjust: auto; color: rgba(0, 0, 0, 0.701961); font-family: UICTFontTextStyleBody; font-size: 17px; text-decoration: -webkit-letterpress;">
Ki kell továbbá emelnem a számomra különösen felkavaró magyar folklór jelenetet. A félhomályban fölhangzó ismerős dallamokra lassan besétáló, nagy fehér kendőbe bugyolált nőalak az elhagyatottság érzetét kelti, gondolatban önkéntelenül is énekelni támad kedvünk a dalszöveget: 'Csillagok, csillagok</div>
<div style="-webkit-composition-fill-color: rgba(130, 98, 83, 0.0980392); -webkit-text-size-adjust: auto; color: rgba(0, 0, 0, 0.701961); font-family: UICTFontTextStyleBody; font-size: 17px; text-decoration: -webkit-letterpress;">
szépen ragyogjatok</div>
<div style="-webkit-composition-fill-color: rgba(130, 98, 83, 0.0980392); -webkit-text-size-adjust: auto; color: rgba(0, 0, 0, 0.701961); font-family: UICTFontTextStyleBody; font-size: 17px; text-decoration: -webkit-letterpress;">
mutassatok utat a szegénylegénynek</div>
<div style="-webkit-composition-fill-color: rgba(130, 98, 83, 0.0980392); -webkit-text-size-adjust: auto; color: rgba(0, 0, 0, 0.701961); font-family: UICTFontTextStyleBody; font-size: 17px; text-decoration: -webkit-letterpress;">
nem találja házát a szeretőjének.'</div>
<div style="-webkit-composition-fill-color: rgba(130, 98, 83, 0.0980392); -webkit-text-size-adjust: auto; color: rgba(0, 0, 0, 0.701961); font-family: UICTFontTextStyleBody; font-size: 17px; text-decoration: -webkit-letterpress;">
Aztán ahogy a gitár vezetésével a zene egyre temperamentumosabbá válik, úgy hámlik le rólunk is apránként ez a szomorúság, lám, a kendő is kibomlott, többé már nem ruhadarab ami beburkol és elrejt, sokkal inkább egy madár szárnyai, a ruha fodros uszálya is kétségkívül érzi ezt a felszabadító erőt, azért lendül, kanyarodik és ficánkol (látszólag teljesen önerőből) a zene dallamára, mi pedig csodálkozunk és nem értjük, hogyan is jutottunk el tulajdonképpen az árvaság teljes átélésétől eddig a katarzisig. </div>
<div style="-webkit-composition-fill-color: rgba(130, 98, 83, 0.0980392); -webkit-text-size-adjust: auto; color: rgba(0, 0, 0, 0.701961); font-family: UICTFontTextStyleBody; font-size: 17px; text-decoration: -webkit-letterpress;">
<br /></div>
<div style="-webkit-composition-fill-color: rgba(130, 98, 83, 0.0980392); -webkit-text-size-adjust: auto; color: rgba(0, 0, 0, 0.701961); font-family: UICTFontTextStyleBody; font-size: 17px; text-decoration: -webkit-letterpress;">
Az est fergeteges zárójelenetben csúcsosodik ki, ezek már tényleg a gyökerek: a tánc és a zene itt nem evokál, nem idéz meg játékosan különféle stílusokat: esszenciális flamencót látunk, fekete ruha, piros vállkendő, vérre menő küzdelem folyik a szemünk előtt, és azt hiszem boldog lenne az a bika, 'akit' Pirók Zsófia e ritualizált mozdulatokból álló párviadal végén leszúrna. </div>
<div style="-webkit-composition-fill-color: rgba(130, 98, 83, 0.0980392); -webkit-text-size-adjust: auto; color: rgba(0, 0, 0, 0.701961); font-family: UICTFontTextStyleBody; font-size: 17px; text-decoration: -webkit-letterpress;">
Majd ahogy a vörös rojtok körbekígyózzák a táncost arra gondolunk, talán nem is bika volt itt, hanem tűz, amely az egyik pillanatban épp emészteni látszik az áldozatát, hogy aztán végül mégis megzabolázva porba hulljon.</div>
<div style="-webkit-composition-fill-color: rgba(130, 98, 83, 0.0980392); -webkit-text-size-adjust: auto; color: rgba(0, 0, 0, 0.701961); font-family: UICTFontTextStyleBody; font-size: 17px; text-decoration: -webkit-letterpress;">
<br /></div>
<div style="-webkit-composition-fill-color: rgba(130, 98, 83, 0.0980392); -webkit-text-size-adjust: auto; color: rgba(0, 0, 0, 0.701961); font-family: UICTFontTextStyleBody; font-size: 17px; text-decoration: -webkit-letterpress;">
Hazafele menet Kazantzakis regényéből jutott eszembe egy részlet: </div>
<div style="-webkit-composition-fill-color: rgba(130, 98, 83, 0.0980392); -webkit-text-size-adjust: auto; color: rgba(0, 0, 0, 0.701961); font-family: UICTFontTextStyleBody; font-size: 17px; text-decoration: -webkit-letterpress;">
'Elmeséltem neki táncolva vágyaimat, útjaimat, hányszor nősültem meg, milyen mesterségeket űztem... </div>
<div style="-webkit-composition-fill-color: rgba(130, 98, 83, 0.0980392); -webkit-text-size-adjust: auto; color: rgba(0, 0, 0, 0.701961); font-family: UICTFontTextStyleBody; font-size: 17px; text-decoration: -webkit-letterpress;">
Mindent megértett. </div>
<div style="-webkit-composition-fill-color: rgba(130, 98, 83, 0.0980392); -webkit-text-size-adjust: auto; color: rgba(0, 0, 0, 0.701961); font-family: UICTFontTextStyleBody; font-size: 17px; text-decoration: -webkit-letterpress;">
Beszélt a lábam, kezem, beszéltek a hajszálaim, ruhám egyes darabjai, még egy bicska is, ami az övemen lógott, még az is beszélt.</div>
<div style="-webkit-composition-fill-color: rgba(130, 98, 83, 0.0980392); -webkit-text-size-adjust: auto; color: rgba(0, 0, 0, 0.701961); font-family: UICTFontTextStyleBody; font-size: 17px; text-decoration: -webkit-letterpress;">
Nevetsz? Nem hiszed el, jó uram? </div>
<div style="-webkit-composition-fill-color: rgba(130, 98, 83, 0.0980392); -webkit-text-size-adjust: auto; color: rgba(0, 0, 0, 0.701961); font-family: UICTFontTextStyleBody; font-size: 17px; text-decoration: -webkit-letterpress;">
És mégis, a nyakam teszem rá, hogy az istenek és az ördögök így beszélnek.' (Zorbász, a görög) </div>
<div style="-webkit-composition-fill-color: rgba(130, 98, 83, 0.0980392); -webkit-text-size-adjust: auto; color: rgba(0, 0, 0, 0.701961); font-family: UICTFontTextStyleBody; font-size: 17px; text-decoration: -webkit-letterpress;">
Köszönjük a produkció résztvevőinek, hogy a Táncmelodikák premierjén személyesen is átélhettük ezt.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhTMZKFcSkXuU2L6FjwIm8jLqhCoOJXgzpkSMIOIMty-bq-E1_Kg-tifeqR8i7m67KmztJG9lgTC5jkj_GBy9em9dWYEJcQxMLo3H26iOTEjWNbGHlyoucMxqSfNw-uftC_Zq74w-UHw82N/s1600/FullSizeRender%255B1020%255D.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="499" data-original-width="714" height="223" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhTMZKFcSkXuU2L6FjwIm8jLqhCoOJXgzpkSMIOIMty-bq-E1_Kg-tifeqR8i7m67KmztJG9lgTC5jkj_GBy9em9dWYEJcQxMLo3H26iOTEjWNbGHlyoucMxqSfNw-uftC_Zq74w-UHw82N/s320/FullSizeRender%255B1020%255D.jpg" width="320" /></a></div>
</div>
voros_cipellokhttp://www.blogger.com/profile/04005066260150594411noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7249303181413352561.post-73800087669929220552017-01-29T07:34:00.001-08:002019-12-17T03:29:22.297-08:00A tengeri herkentyű visszavág, avagy karcolat a Fran Palermo & The Lobsters koncertjéről a Müpában<div>
<br /></div>
<div>
<div style="-webkit-composition-fill-color: rgba(130, 98, 83, 0.0980392); color: rgba(0, 0, 0, 0.701961); font-family: UICTFontTextStyleBody; font-size: 17px; text-decoration: -webkit-letterpress;">
<br /></div>
<div style="-webkit-composition-fill-color: rgba(130, 98, 83, 0.0980392); color: rgba(0, 0, 0, 0.701961); font-family: UICTFontTextStyleBody; font-size: 17px; text-decoration: -webkit-letterpress;">
Azt hiszem nem szükséges azt hosszan magyarázni, hogy egy rockzenekar életében a Müpás fellépés ritka, mint a fehér holló, és mint ilyen, biztosan eseményszámba megy, sőt egyfajta mérföldkőnek számít(hat) az adott banda pályafutása során. </div>
<div style="-webkit-composition-fill-color: rgba(130, 98, 83, 0.0980392); color: rgba(0, 0, 0, 0.701961); font-family: UICTFontTextStyleBody; font-size: 17px; text-decoration: -webkit-letterpress;">
<div>
A rajongók számára pedig igazi ünnep: kicsit meg is hatódik az ember ilyenkor, mindenki visszagondol valamelyik évekkel ezelőttre datálható koncertélményére, mikor is egy parányi klubban vagy a dunazsámboki sütőtöknapokon játszott az illető zenekar annak a 30 embernek, aki véletlenül odatévedt, de mi persze már akkor is tudtuk. Hát hogy ne lenne akkor nagy dolog a komolyzene szentélyében, a főváros egyik legjobb akusztikai adottságokkal rendelkező koncerttermében üdvözölni ugyanezt a zenekart, ahol minden körülmény adott lesz ahhoz, hogy kihozzák magukból a legjobbat és igazán emlékezetes estjük legyen.</div>
<div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEibVViuio8IoV1odwzmbPOXd6nnymmOAbs0fixueUc9gUoF5wySxfOox4y5o6Lc-g1S57d0IK-_pmSB8Y6QV7Xuy_-HdeNa4AibcCfQdFAhganOzyVhLYvCWZ_YxSXhT9FNkQkcr-cKDbZF/s1600/IMG_8658%255B1024%255D.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="720" data-original-width="1280" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEibVViuio8IoV1odwzmbPOXd6nnymmOAbs0fixueUc9gUoF5wySxfOox4y5o6Lc-g1S57d0IK-_pmSB8Y6QV7Xuy_-HdeNa4AibcCfQdFAhganOzyVhLYvCWZ_YxSXhT9FNkQkcr-cKDbZF/s320/IMG_8658%255B1024%255D.JPG" width="320" /></a></div>
</div>
<div>
<br />
A Fran Palermo szerencsére nem is cáfolt rá a reményeinkre, a Müpában éppúgy megállták a helyüket, mint a már meghódított budapesti, vidéki vagy határon túli klubok akármelyikében. </div>
<div>
<div>
Fölmerülhet ugyanakkor a kérdés, hogy miért ragaszkodtak ennyire minden tekintetben a jól beválthoz, és miért nem történt meg egy sokkal bátrabb elrugaszkodás a megszokottól valami kísérletezőbb és csak erre az alkalomra érvényes dolog felé. </div>
<div>
<br /></div>
<div>
Félreértés ne essék, egészében véve egy szavunk sem lehet az ellen, ami ezen a január 25-i estén a Müpa fesztivál színházában lezajlott: minden nagyon jó ízléssel volt hangszerelve, voltak vendégművészeink citerán, dudán, harmonikán, steel-drumon (sőt ecseten!), az összes elhangzott dal a legjobb formájában szólalt meg, úgy, hogy közben egy hangszer sem érződött bántóan soknak vagy fölöslegesnek (talán az 'Engrossing' kicsit furcsán hangzott dudaszóval megspékelve). Összességében tehát azt a gazdag, sűrű szövetű zenét kaptuk, amit Fran Palermo koncerteken egyébként is elvárunk, gitárostól-dobostól-billentyűstől-fúvóstól-mindenestől, ehhez jött most az extrán jó hangtechnika és a terem kitűnő akusztikája.<br />
Vizuálisan is minden korrekt volt, semmi hivalkodó: pálmafák, dalokkal harmonizáló színű fények, a látvány kiszolgálta a zenét, de nem vonta el róla a figyelmet.</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Az 'Arizona' mint koncert indító dal jó választásnak bizonyult, egyike lévén az erős atmoszféra teremtő daloknak, amelyek azonnal kiemelik az embert éppen adott hétköznapi helyzetéből és elutaztatják a saját világukba. Utána a 'Zizi' vezette be a táncosabb vonalat, és bizony jöttek sorban az ugyancsak megdolgozós, nagyobb tömeg megmozgatására alkalmas dalok, a 'Yellow man', a 'Dazed', a 'Mustang', igyekeztek igazságosan válogatni, ám megfigyelhető volt a második, elektronikusabb (ha úgy tetszik 'diszkósabb') lüktetésű lemez dominanciája - ülős koncert lévén a közönség táncos lábú része igen jelentős kínokat élhetett át mindeközben. </div>
<div>
Az első részben felcsendülő lassú számok közül kiemelném a 'Vertigo'-t, amiben például közreműködhettek volna bátran vonósok, teszem azt egy cselló szóló élőben (amire már volt is korábban példa) igazán nem vette volna rosszul ki magát. </div>
<div>
<br /></div>
<div>
A visszatapsolás utáni második rész ugyanolyan erős tudott maradni, a lassú blokkban a 'Blue Lobster', a 'Monsoon' és az elmaradhatatlan 'Am I right boy' mind különösen szépen szólt, demonstrálandó hogy a zenekar egyáltalán nem csak a táncoltató dalok terén teljesít kiemelkedően. Az énekre vonatkozóan meg kell jegyeznem, hogy az egész koncert alatt nagyon precízen, jól artikuláltan, szokatlanul érthetően hangzottak el a dalok, amit igazán örömmel üdvözöltem (bár a 'Fritz Rock' elején ez kicsit a 'kántálás' rovására ment, márpedig az annál jobb, minél inkább valamiféle pogány szellemidézésre hajaz).</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Úgy érzem az egész koncert ezúttal végig inkább a dance-esebb vonalon mozgott, ami a táncparketten kétségkívül lelkesítő tud lenni, ám ez esetben a helyszínre való tekintettel nem tudom vajon nem lett volna -e üdvös időnként beiktatni egy-egy bensőségesebb, vagy legalábbis kevésbé diszkó-kompatibilis szerzeményt, akár egy feldolgozást is (hmmm, egy szép, akusztikus, nem túl gyorsra hangszerelt 'See-Line Woman', vagy 'Holdvilágos...', bár úgy érzem kezdem vészesen szubjektivizálni ezt a dolgot). </div>
<div>
<br /></div>
<div>
A lendület a legvégére sem fogyott el, hiszen a fentebb említett (és nemrégiben klippel gazdagodott) 'Fritz Rock', majd a régi kedvenc 'Morning Waltz' zárta az estét, választ kaptunk arra, vajon tud -e a billentyűs gitározni, ráadásul még egy festmény is készült, megörökítve ily módon az első LP egyik melankolikusabb dalának szerencsétlenül járt albínó főhősét, (akitől az alkalmi felállás a nevét is kölcsönözte). Csak reménykedni tudok abban, hogy a kép nem tartalmazott kozmikusabb utalást és a vendégművész nem (Pilinszkyhez hasonlóan) valami olyasmire gondolt, hogy 'étek leszünk egy hatalmas halász asztalán'. </div>
<div>
<br /></div>
<div>
Összefoglalva tehát kiváló klubkoncertet kaptunk egy olyan zenekartól, amely nemegyszer bizonyította már, hogy méltán van ott a mai magyar könnyűzene élbolyában, viszont kicsivel több kísérletező kedvet örömmel üdvözöltünk volna, már ami a helyszínből és a koncert alkalmi jellegéből adódó speciális lehetőségek (vagy igények) figyelembe vételét illeti. </div>
<div>
<br />
Úgy vagyok én most ezzel, mint a viccbeli részeg ember ('Nem érdekel, hogy hol vagyok, gyere értem!) : egyszóval nehezen tudnám megfogalmazni, pontosan milyen irányelvek mentén kell hogy egy müpás koncert különbözzön a többitől, biztosan nincs erre általános recept, különféle (jobban-rosszabbul, néha nagyon jól sikerült) megoldásokra volt már példa az MR2 Akusztik+ műsor fennállása alatt. (Ha benne lennék a viccben biztosan azt mondanám: Nem érdekel, hogy mit szeretnék, lepjenek meg!) A koncert 'csöndes-ülős' jellegét tekintve talán elhangozhatott volna több a kevésbé tempós dalok közül ('Sun in Splendour', 'Penny's boat'), és biztosan akadt aki hiányolta a 'Coll del Portell'-t, igaz, hogy talán egy vérbeli audiofil számára az utóbb következő lemezek anyaga jelentősen túlhaladta ennek az egyszerűbb szerkezetű dalnak a szintjét, viszont mi laikusok csak azt tudjuk, hogy az utolsó harmadában elszabadulva igazi karibi fieszta hangulatot szokott varázsolni a koncerteken. </div>
</div>
<div>
<br /></div>
<div>
A Fran Palermo első Müpás fellépéséről tehát végül azt mondanám, hogy a zenekar nem mozdult ki ugyan jelentősen a komfortzónájából, de azon belül maradva magabiztosan hozta mindazt, amit tud, mi pedig újfent megbizonyosodhattunk arról, hogy ez bizony nem kevés.</div>
</div>
</div>
voros_cipellokhttp://www.blogger.com/profile/04005066260150594411noreply@blogger.com0